Magyar Gyuláné: Anyámnak
Már betemettek az évek,
mint vadvirágot futó homok,
csak a simogatások élnek,
s néha még álmodok.
Álmom érett, mint a téli alma
amit sosem szerettél anyám!
s olyan a lelkem havazott nyugalma,
mint a tied volt élted alkonyán.
Már én is tudom, amit te tudtál!
Keserű tudás ez édesanyám!
Tudom, pedig nem is tanítottál,
de ért gyümölccsel megrakott a fám.
Most tudnék már a kezedre hajolni,
s úgy csókolni meg ahogy nem lehet,
szép fehér lábadhoz omolni,
de úgy, hogy ne lásd meg a könnyeket.
Már megtudhatod,jól elvert az élet!
Rossz gyerek volt a te lányod anyám!
Alighogy vége lett a mesédnek,
fehér menyasszony lett a lány!
Tanult sírni, életet adni,
másokért élni értetlen vakon,
tanult kínlódva sírva álmodozni,
s megérni, egy keserű hajnalon.
Mindezt a szépet neked köszönöm,
mert a lét ha szenvedünk is csodás!
Örök érték egy parányi öröm,
s boldogító lesz majd az álmodás!
Aludj nyugodtan!
Rossz gyermeked tudja,
melyik út az amelyik helyes,
s azt is hogy rövid már az útja,
ahol találkozik veled.
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára