Szerdán befejeződött a szlovák államnyelvtörvény hosszan elhúzódó módosítása. A kiszabható bírságok és a törvény által biztosított nyelvi jogok témakörét érdemes még egyszer áttekinteni, hiszen a Radičová-kormány országlása alatt már nem valószínű, hogy változni fog. Az új államnyelvtörvény március elsejétől hatályos. Legtöbbet vitatott alkotóelemét a kiszabható bírságok képezik. A végleges változat szerint bírságot csak jogi személyek kaphatnak, magánszemélyek nem.
Jogi személynek minősülnek például az önkormányzatok, szervezetek, vállalkozók. Őket abban az esetben lehet büntetni, ha közterületen olyan tényekről nem tesznek közzé információkat államnyelven, amelyek az emberek (például egy falu lakosai) testi épségét, egészségét és vagyonát veszélyeztethetik (például járványveszély). Erre a cikkelyre hivatkozva megbírságolhatnak például egy kocsmárost, aki a vendéglőjében található vízcsap fölé nem írja ki államnyelven, hogy a csapból nem ivóvíz folyik. De ha valaki az utcaajtóra kifüggesztett táblával harapós kutyára figyelmeztet, a szlovák felirat hiánya miatt nem büntethető, mivel magánszemélyről van szó.
A büntetések a fenti esetekben 50-től 2500 euróig terjedhetnek, viszont csak akkor szabhatóak ki, ha az illetékesek a minisztérium írásos figyelmeztetése után sem pótolták a hiányzó szlovák feliratot. Ha viszont ezt az érintett el is mulasztaná, a minisztérium akkor sem köteles megbírságolni őt, viszont jogában áll ezt megtenni. (Ivan Gašparovič köztársasági elnök javaslata egyébként ezt kötelezővé tette volna, viszont a parlament ezt nem szavazta meg.) Az önkormányzatok krónikáinak kétnyelvű vezetésénél a magyar és a szlovák változatnak tartalmilag azonosnak kell lennie.
Az önkormányzati üléseket meg lehet tartani magyarul, de csak ha az összes képviselő beleegyezik. Az oktatási intézményekben az úgynevezett egyéb pedagógiai dokumentáció szlovák nyelven való vezetésének kötelezettségét is törölték a törvényből. Ezt az oktatásügyi minisztérium határozza meg rendeletben.
Ugyancsak megszüntették a bírságolást azért, ha valaki nem közli szlovák nyelven a kisebbségeknek szánt szórólapok, kulturális programfüzetek, nyomtatványok, kulturális felhívások szövegét pontos fordításban. Itt csak annyit ír elő a törvény, hogy az eseményről egy szlovák nyelvű alapinformáció is szerepeljen az anyagon. A módosítás értelmében tehát nem büntethetik meg a kalászi színjátszókat sem, akiknél tavaly áprilisban azt kifogásolta a nyelvrendőrség, hogy nem szerepelt szórólapjaikon a magyar szöveg tükörfordítása. De ha adott esetben az előírt szlovák „alapinformáció“ is lemaradna a szórólapról, büntetést már azért sem kaphatnak. A kulturális rendezvények felkonferálásánál is előírja a törvény, hogy szlovákul is foglalják össze a kisebbség nyelvén elmondottakat, de hasonlóan az előbbi területhez, bírságolni itt sem lehet majd, ha valaki nem tartja be a törvényt.
A nyilvánosságnak szánt kereskedelmi jellegű feliratok (például reklámszövegek) esetében a magyar szöveg szerepelhet az első helyen (de szintén csak a 20 százalékos részaránnyal rendelkező településeken). Cégneveket, szlogeneket nem kell lefordítani.
Az emlékműveken és emléktáblákon álló feliratoknál a törvény nem írja elő, hogy melyik nyelvű felirat szerepeljen az első helyen, így az nyugodtan lehet a magyar is. Ez viszont csak azokon a településeken érvényes, ahol hivatalos érintkezésben használatos a kisebbségi nyelv (vagyis ahol a kisebbségi lakosság részaránya eléri a 20 százalékot).
Törölték továbbá azt a bekezdést, amely szerint a minisztériumnak kellett volna jóváhagynia az emlékművek, emléktáblák szövegét.
Változatlan maradt a nyelvtörvény 3. paragrafusának első bekezdése, melynek értelmében a földrajzi neveket az információs táblákon csak szlovák változatban szabad használni. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban a törvény szerint a Cyklistická trasa Dunaj magyar változatban Dunaj-kerékpárútként kell szerepeljen. De ha valaki Duna-kerékpárutat ír, bírságot akkor sem kaphat. (A községek határait jelző tábláknál nincs változás, ezt más törvény szabályozza.)
A rendőrség és a vasúti rendőrség, a tűzoltóság, valamint egyéb fegyveres testületek kötelékében szolgáló egyének továbbra is az államnyelvet használják munkavégzés közben. Ebből a körből a községi és városi rendőrök, valamint az önkéntes tűzoltók kerültek ki, ők tehát a lakosokkal és egymás között folytatott kommunikációban is használhatják a magyart.
A törvény kimondja, hogy azoknak az intézményeknek, és egyéb jogi személyeknek, akiket a szabályozás érint, 2011. augusztus harmincadikáig kötelesek olyan módosításokat eszközölni a hatáskörükbe tartozó feliratokon, hogy a törvény által előírt állapotot tükrözzék.
Az emléktáblák és oszlopok feliratait illetően ez nem vonatkozik azokra, amelyeket 1996 előtt állítottak. Azokra sem, amelyeket 2009. szeptember 1-je előtt állítottak, és a szlovák és a magyar felirat tartalmilag azonos rajtuk.
(újszó 2011.02.06)
