A randizás tudományos háttere.

A szerelem megtalálása bonyolult érzelmi ügy. Sok ember nem tudja, hogy e mögött egy egész tudomány áll. Dr. Amir Levine, new york-i pszichiáter és kollégája Rachel Heller leírják mi a legjobb útvonal, melynek követésével eljuthatunk a szerelemig és kiteljesedett, hosszú távú kapcsolatba kerülhetünk - számol be a Fox News.
Hogyan találjuk meg a hozzánk illő személyt, aki mellett jól érezzük magunkat és aki befolyásolja testünk biológiáját? A kutatók arra jöttek rá, hogy három fő irányvonal létezik, ami meghatározza a leendő partnerrel való kapcsolatunkat - ha ezeket arányosan tudjuk követni, jó eséllyel sikeresek is lehetünk.
Az egyik az idegesség. Ha idegesek vagyunk, egyre közelebb szeretnénk lenni szerzettünkhöz, de ezzel egy időben túlságosan is 'őrködőek' leszünk. Folyamatosan azon aggódunk, hogy vajon a másik szeret-e.
A második irány az elkerülés. Kapcsolatban szeretnénk lenni, de amikor túl közel kerülünk valakihez, valami furcsa történik. Elkezdjük kényelmetlenül érezni magunkat és eltaszítjuk a másikat magunktól.
A harmadik probléma pedig a biztonság. Azok az emberek, akik biztosak érzéseikben, és magukban, gyakran könnyűvérűek.
Ha jobban megvizsgáljuk ezt a három fő irányvonalat, könnyen rájöhetünk hol a probléma és mire kell odafigyelni ahhoz, hogy megfelelően fel tudjunk építeni egy kapcsolatot. A jó hír az, hogy az emberek 55 százaléka biztos magában, 20 százalékuk ideges és 25 százalékuk elkerülő típus.

OrientPress Hírügynökség

Hungaricus passivitas, avagy miért tűr el mindent a magyar?

    A rendszerváltás óta eltelt 22 esztendő alatt sokszor hangzott el: passzív nép a magyar, és mindent eltűr a felette uralkodóktól. Igaz, ami igaz, a rendszerváltás nálunk valóban békésen zajlott, mondhatni a kelet-európai államok közül nálunk történt a legkevesebb atrocitás. (A kelet-németeknél a falbontás, a lengyeleknél a Szolidaritás mozgalom elleni harc, a románoknál az 1989-es forradalom mindenesetre „véresebbé” tette az átalakulást.) A békés átmenet után folytatódott a „langyos” közélet, legalábbis a széles tömegek részéről, hiszen elmaradtak a más kelet-európai országokban gyakori „boszorkányüldözések” a régi rendszer besúgói és vezetői ellen, illetve a rendszerváltás után rosszabbul élő tömegek csalódott megmozdulásai az államhatalommal szemben. Nálunk minden nyugodt maradt, és a nép tűrt és tűrt. Pedig 1990 után a széles tömegek életkörülményei, romlásnak indultak, és milliók számára lett nehezebb az anyagi boldogulás. Csupán néhány megvillanás történt, az 1990-es taxis-blokád, és a 2006-os lázongások idején. Ez utóbbi volt a legjelentősebb rendszerváltás utáni megmozdulás, ám itt is sem az általános gazdasági-politikai helyzetromlás, egzisztencia- megélhetés- vagy demokráciaféltés motiválta a tüntetőket, hanem a pártok közti harc, és a miniszterelnök személye elleni közfelháborodás.

Alig két évvel később, 2008 októberében aztán nálunk is „bekopogtatott” az USA –ból kiinduló világválság, és a magyar családok felénél még erősebben érezhető lett az addig is folyamatosan gondot okozó anyagi visszaesés! A válság hatására még többen indultak meg a lejtőn, és 2011 végére már 3,5-4 millió ember került a létminimum alá! (KSH adat) Az általános elszegényedéssel párhuzamosan 2010-től megkezdődött a politikai jogok csökkentése, a demokrácia intézményi rendszerének fokozatos devalválása, az egypárti (és egyszemélyi) hatalom lassú kiépítése. Ám a néptömegek tovább hallgattak. Tüntetők 2010 után sem lepték el a magyar utcákat, csak Pesten és néhány nagyvárosban fordultak elő kisebb megmozdulások. Ezek közül a legjelentősebb 2012 január másodikán zajlott az operaház előtt 100 ezer fő részvételével, ám alig három héttel később – ezt a megmozdulást mintegy „közömbösítve”, vagyis éppen a kormány mellett, sokkal többen vonultak utcára a békemenet nevű tüntetésen!

Úgy tűnik 2012-re kijelenthetővé vált: a magyarok olyan okokból, melyek a modern-kori Európában (és hozzáteszem saját korábbi történelmünkben is) szinte minden esetben tüntetéseket, felkeléseket okoztak – mint például az egzisztenciális, megélhetési problémák, nyomor, illetve demokráciaféltés - nem hajlandóak tüntetni és utcára vonulni, ugyanakkor megmozdulnak akkor, ha korábbi miniszterelnökükről kiderül, hogy saját bevallása szerint (!) hazudik, és utcára vonulnak akkor is, ha azt hiszik egy másik szeretett kormányfőjüket támadás éri a „gonosz” Európai Unió részéről! Apátia, közömbösség, passzivitás, vagy egyszerűen a demokrácia igényének minimális szintje lehet az ok? Nyilván a kérdés szociológusok, pszichológusok, történészek közös kutatási anyaga is lehetne, ám cikkünkben most csak a történelmi vetülettel tudunk foglalkozni! Mindig így volt ez velünk? Mindig mindent eltűrtünk?

A magyar nép 1200 éves történelme során nagyon sokat szenvedett, harcolt és tűrt. Tűrte, hogy rögtön honfoglalása után, Európa ráerőltesse vallását, kultúráját, tűrte az idegen bárók és nagyurak folytonos befolyását, az idegen nyelvek (latin, német) túlsúlyát, és a középkori nagyhatalmak – bajorok, bizánciak, osztrákok - állandó beavatkozásait! Elviselte, hogy előbb a tatárok, majd az újkorban a törökök dúlják fel földjeit, később pedig a Habsburgok igazgassák – négy évszázadon keresztül - kényük-kedvük szerint. Eltűrte az igazságtalan trianoni diktátumot, a vörös és fehérterrort, a Horthy-rendszert, majd a szovjetek elnyomását. A vérzivataros 1200 esztendő alatt viszont mindössze „csak” négy szabadságharcot vívott (Bocskai és Rákóczi-szabadságharc, illetve az 1848/49-es és 1956-os szabadságharc) és alig fél tucat felkelést hajtott végre (pl: Budai Nagy Antal-féle, Dózsa György –féle parasztfelkelések, Wesselényi-féle összeesküvés, kurucmozgalmak… stb)! Hihetetlenül kevés alkalom ez, még akkor is, ha lázadásaink miatt az osztrákok a leginkább rebellis tartományuknak tekintettek bennünket, és akkor is, ha ide vesszük, hogy a magyar nemesség számtalan esetben szervezett engedetlenségi mozgalmakat az elnyomóként jelen lévő osztrák uralom ellen.

De mégis: azért fellázadtunk, ha kellett, tiltakoztunk, ha fenyegetés érte érdekeinket, ha csorbították jogainkat, ha elnyomták nemzetünket. Mi Hunyadi János, Dózsa György, Kossuth Lajos és Nagy Imre népe vagyunk, egy híresen szabadságszerető nemzet, mely nem tűri a rabigát! Vagy most mégis? Mi történt velünk? Hová lett a magyar szívekből a szabadságszeretet és az elnyomás ellen fellobbanó tűz? Rosszul élünk, a többség legalábbis, és a hatalom fogyasztja jogainkat, minden újabb törvényével, minden újabb rendelkezésével. A nép viszont hallgat, csak arra figyel, hogy a külföld ne merészelje bántani identitását, szeretett kormányát. A passzivitás mindenhol jelen van, hiszen nem csak utcára nem vonulunk (a néhány ezres rendszeres tüntető kivételével), de nem szólalunk meg az interneten, a televíziós körkérdéseknél, az újságokban, a helyi eseményeken … sehol. Vajon azért, mert bár általános értelemben rosszabbodik az anyagi helyzetünk és a demokrácia szintje, de saját személyes sorsunk romlása még nem érte el azt a szintet, hogy érdemes legyen kockáztatni lelki nyugalmunkat, komfort érzetünket? Mikor jön el az a pont, amikor a többség azt mondja: most már elég, nem adok oda több jogot, nem tűrök el több munkahely vesztést, és fizetéscsökkenését? Félő, hogy sokak számára, akik – már most az életfeltételeik határán élnek – késő lesz a többség ébredése!

forrás:történelemclub.com

Egy vers.

kérem hallgassák meg Petőfi Sándor : A magyar nemzet “ című verset,1845 –benn írta a költő  video megtekinthető :

http://www.youtube.com/watch?v=_iw0dxlx4Fo

Minden szava még ma is aktuális szerintem,mit szólnak ???

Könyvajánlat .

Prof.Dr. Sárközy Tamás :   Magyarország kormányzása 1978-2012,
Kiadó: PARK KÖNYVKIADÓ KFT , 2012
Rövid leírás:
 A kormányzás a legkisebb rossz okozásának művészete. Sárközy Tamás legújabb könyve nem egyszerűen tudományos monográfia, sokkal inkább kormányzati személyes történet. Úgy tárgyalja tizenegy magyar kormány munkáját, hogy megosztja olvasóival számos élményét és magánvéleményét is azokról a szereplőkről, akikkel megismerkedett, kívülálló szakértőként együtt dolgozott. Miközben arra keresi a választ, hogy mi a kormányzás lényege, hogy mennyiben változtak az állam funkciói és a kormányzás feladatai a globalizáció és az információs társadalom kialakulása következtében, vagy hogy mennyiben lehet egy kormányzás populista, és milyen hibalehetőségek vannak a kormányzásban, személyes arcképcsarnokában portrét fest az elmúlt több mint harminc év legmeghatározóbb politikusairól Kádár Jánostól Grósz Károlyon és Horn Gyulán át Gyurcsány Ferencig és Orbán Viktorig. Teszi mindezt a tőle megszokott és már-már elvárt cinikus-sztoikus hozzáállással, fekete humorral, mely számára az önvédelem, az optimista fennmaradás eszköze. "Ezt a könyvet a pártonkívüliség és a pártsemlegesség jegyében, középről szerettem volna megírni. Nekem szinte tök mindegy, hogy balközépről vagy jobbközépről kormányoznak, csak a kormányzás legyen szakszerű és kulturált. Kicsit szaktudomány, kicsit jelentörténelem, kicsit visszaemlékezés ez a munka."


 A kettészakított könyv | Börcsök Mária: Kettészakadt Magyarország 

  Börcsök Mária könyve nem kisebb célokat tűzött ki maga elé, mint hogy bemutassa az ismert történelmi személyiségeink árnyalt portréit, s ennek apropóján olvasója elgondolkodjon a történelem felől is. Érdeklődéssel vettem tehát kézbe.
Gyakorló történelemtanárként mélységesen egyet tudok érteni a célkitűzéssel, hiszen pontos ismeretek nélkül nem ismerhető meg múltunk. Így az óráimon magam is igyekszem a tankönyvnél pontosabb képet tárni diákjaim elé. Nagy felelősséggel járó munka ez, mert csak pontos adatok alapján lehet mindezt megtenni. [Így például Bessenyei József könyvéből (A Héttorony foglya. Török Bálint. Helikon, 1986) például megtudhatjuk, hogy a Gárdonyi által romantikus nemzeti hőssé emelt Török Bálint nagyon is megérdemelte a sorsát, és semmivel sem volt jobb a kor marakodó főurainál.] Enélkül ugyanis az ember csak növeli a zűrzavart a fejekben.
Éppen ezért kezdtem aggódni, mikor az ismertető így fogalmazott: „A Kossuth Kiadónál megjelent és minden bizonnyal vitákat is kavaró kötet nem történelmi tanulmány, hanem esszé, tényeken alapuló véleményfüzér.” Ugyanis ha a szakmai alap hiányzik, és fél- vagy kitalált információk alapján dolgozunk, akkor az eredmény – bármennyire is tiszta a szándék – csak a céllal ellentétes lehet. Az olvasóban teljesen torz kép születik így. Extrém példával magyarázva: mintha a szerző egy kosztümös, hollywoodi filmet tálalna elénk, és azt az olvasó történelmi ténynek, készpénznek venné. Szakmailag: katasztrófa.
Aggódásom olvasás közben csak fokozódott és bosszankodássá alakult át, főleg az Árpád-házi királyainkat bemutató fejezetnél. Ugyanis az írónő (nem történész; szépíró), ígéretével ellentétben semmi olyasmit nem közöl, ami történelem tankönyvben ne lenne benne, és egy érettségire felkészülő diák ne tudna. Sőt! Pontatlan és légből kapott adatokat használ (a teljesség igénye nélkül) például Könyves Kálmánnak Álmos hercegre kiadott vakítási ítéletének időpontjára vonatkozóan, vagy II. András tartózkodási helyére nézve, a pilisi merénylet idején.
Ugyanilyen súlyú hiba, hogy a szerző a korszak krónikáinak egy részét kellő forráskritikával kezeli, máshol viszont készpénznek veszi. Ezt a furcsa kettősséget látva az olvasóban önkéntelenül is felmerül a kérdés: mindezt miért teszi? Csak azokat emeli ki, ami érdekében áll? Ami passzol a mondanivalóhoz? Lehet. De emiatt pontosan az ellentétét éri el annak, amit szeretett volna, hiszen értelmes vita helyett a vehemensebb olvasó a falhoz vágja a könyvet, és a párbeszéd előtt döngve bezárul az ajtó. Kár.
Az írónő egy interjúban azt nyilatkozta, hogy adatait „nem titkos vagy titkosított dokumentumokból, hanem korábban már publikált tanulmányokból, levelezésekből, iratokból” szerezte. Ebben az esetben üdvösebb és hasznosabb lett volna ezeket egy irodalomjegyzékben feltüntetni, ezzel is csökkentheti a támadási felületet. Ennek hiányában ugyanis az egész könyv rendkívül hiteltelenné válik. Nem lesz több az olvasó szemében, mint egy kíméletlen deheroizációs mű, ahol a szerző kéjjel és élvezettel ír csupa-csupa olyat, amit – ha létezett volna – maximum egy korabeli pletykalap engedhetett volna meg magának. Nagy kár.
Ezáltal ugyanis célja – hogy a történelmi személyiségeket úgy mutassa be, hogy semmivel sem jobbak nálunk – túlságosan is jól sikerült. Sajnos figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a népnek – tetszik, nem tetszik – szüksége van hősökre. Félreértések elkerülése végett: nem az a baj, hogy bemutatja emberi mivoltukat. A baj az, hogy mindezt rosszul és rossz eszközökkel teszi. A hősök nimbuszának óvatlan lerombolása ugyanis az egyszerű olvasót nagyon könnyen a szélsőségek karjába löki, akik örömmel ölelik magukhoz és vigasztalják meg. Ezzel pedig a szakadék tovább nő. Nagyon nagy kár.
Pedig a könyv célja nyilvánvalóan nem ez volt, hanem az, hogy gondolkozzunk el. Ne hagyjuk magunkat sztereotípiák mellett vezetni. A régi kor eseményeit ne csak az utókor szemével lássuk, hanem próbáljuk magunkat a kor emberének helyébe képzelni, az akkori ember szemével látni. De ugyanakkor ne felejtkezzünk el arról sem, hogy a kor emberét is meg lehetett téveszteni. Így ha az olvasó felülemelkedik a fentebb vázolt problémákon, sőt utánanéz a történelmi tényanyagnak (nem kell tudományos monográfiákat olvasni), akkor élvezheti és megértheti a műnek az írónő által elképzelt mondanivalóját.
Nem lesz sétagalopp, mert Börcsök Mária semmiben nem könnyítette meg a helyzetünket. Viszont gondolkodunk, ahogyan akarta.
Forrás:olvassbele.com ,2012. február 14 ,írta:Molnár Gyula

Egy kis politika (a szomszédból)- még mindig divatban vannak az “ügynökakták”…..

Mifelénk már rég elfelejtették az ügynökaktákat ,úgy látszik déli szomszédunknál még mindig divatban van,más szóval nincs lezárva a téma,nincs nyilvánosságra hozva és ebből kifolyólag feltárva (lezárva) az egykori álam biztonsági múlt.

Olvassuk csak például a Magyar Hírlapból a következőt - Nyílt levélben tudakolja Orbán Viktor miniszterelnöktől Schiffer András, hogy a kormánypártok miért nem kívánják feltárni az egykori állambiztonsági múltat. Az LMP-s képviselő szerint az elmúlt másfél évben egyszer sem volt a Fidesz annyira megosztott, mint az ügynökakták nyilvánosságra hozatala ügyében.(bővebben itt.)

A képviselő levelében két kérdésre vár választ. Egyfelől arra kíváncsi, hogy hogyan egyeztethető össze a múlt lezárásáról szóló retorikával, hogy nem kívánják a múlt feltárását. Másfelől azt is megkérdezi, hogy a miniszterelnök hogyan kívánja lezárni az "általa húsz zavaros esztendőnek nevezett" időszakot, ha a mai napig nem lehet tudni, hogy "milyen módon hálózták be a régi állambiztonsági hálózatok a rendszerváltó politikai erőket, (...) az új magyar demokrácia gazdasági és politikai elitjét", miközben továbbra is "pitiáner módon, mindennapi zsarolásokra lehet felhasználni az ügynökaktákat.

Kérdésre válaszolva Schiffer András azt mondta, hogy emlékezete szerint az elmúlt másfél évben a Fidesz-KDNP egyszer sem volt annyira megosztott egy törvényjavaslat kapcsán, mint az ügynökakták ügyében. Szavai szerint ez jelezheti a kormányfőnek, hogy "aligha tud úgy a saját választóinak a szemébe nézni, hogy nem vall színt az aktanyilvánosság ügyében".
Egy másik kérdésre azt felelte, hogy készek újra benyújtani a javaslatukat, de annak csak akkor lenne értelme, ha a kérdésben "van elmozdulás a kétharmados többségben".A sajtótájékoztató idején az LMP aktivistái olyan táblákat tartottak, amelyeken - a párt közlése szerint - fideszes kötődésű közéleti személyiségek és kormánypárti országgyűlési képviselők egykori fedőneveit voltak láthatók.

A Demokratikus Koalíció képviselői támogatták az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát célzó LMP-s indítványt. Annál is inkább könnyen tehettük, mert még első kormányom idején, 2004. decemberében valami hasonlót javasoltunk. Akkor is a Fideszen bukott el a szándék. Nem tudom mitől fél a Fidesz. Kit takar, kit rejteget? A demokratikus Magyarország szemszögéből nézve nem sértette az alapvető szabadságjogokat, az emberi méltóságot a demokratikus garanciákkal nem védett, nem szabályozott kiterjedt megfigyelési, besúgói rendszer? Dehogynem. Akkor meg mi a baj?

Nyilvánvalóan nem a szolgálatok, így a Magyar Köztársaság mai nemzetbiztonsági érdekét védi a Fidesz. Hiszen ha így lenne, akkor kellő körültekintéssel alkotható lenne olyan szabály, amely válaszol erre a valóságos kihívásra. A Fidesz semmilyen szabályt nem akar. Nekik jó a mai helyzet, amelyben politikai érdekek mentén szemezgetnek az információkból.  Bárhogy is, az az érzésünk, hogy a Fidesznek takargatni valója van. Gyanítható, hogy olyan emberekre is támaszkodik, akiknek kényelmetlen lenne az ügynöklisták nyilvánossága. A Fidesz világának része lehet az egykori ügynökökkel való valamilyen együttműködés.

De miért csodálkozunk ezen? Az önkénynek szüksége van lehallgatókra, besúgókra, provokátorokra. Őket védi a Fidesz. Nem a múltat akarja eltitkolni, hanem a jelent. A jelent, amely a hatalomgyakorlás módja tekintetében egyre jobban hasonlít a múlthoz.” - írja a Mandiner .hu

Előbb vagy utóbb az ügynöklista nyilvánosságra kerül,mint ahogyan majd azoknak a listája is akik felfedték a magyar állampolgárságot.Fico pártelnök a mai politikai műsorban a TA3 televízióban kijelentette hogy a kettős állampolgárságról szóló torvényt meg kell változtatni,nem lehet hogy elvesszen a szlovák állampolgárság,valahogy így fogalmazott (lásd http://www.ta3.com/clanok/10709/v-politke-zo-4-marca.html) vagy ma este 20.00 órakor TA3 csatornán az ismétlést,vagy hétfőn 13.00 órakor.Nem mindenki olyan bátor ember mint Boldoghy úr aki rögtön bevallotta hogy van magyar állampolgársága és elvesztette a szlovákot.Nekem csak az a gyanús hogy nemsokára rá fellép angol nyelven az EU parlamentben,és elmondja hogy hogyan bánnak Szlovákiában a magyar kissebségekkel stb. lásd Boldoghy Strasbourgban….. (Új szó ,2011. december 15. ) hát nem érdekes.Ilyen hamar még Orbán Viktor sem járta meg, pedig Ő miniszterelnök.Bátorkodom megjegyezni hogy  Magyarország világelső az egy főre jutó Nobel díjasokkal más szóval a magyar nép  a magyar kissebség nem buta ,csak sajnos annak nézik egyesek .Végezetül idézetek a magyar médiákból : a MÁV azért nem nyereséges mert sok a felvidéki magyar akik 90% kedvezménnyel utazgatnak,ami pedig a kettős állampolgárságot  illeti nehogy már a felvidékiek mondják meg nekünk ki legyen a parlamentben,milyen kormány legyen…… (elhangzott az ATV fórum című műsorában) Hát ennyit az anyaországi szeretetről a magyar összefogásról .

A GORILLA ügyről kicsit másképp.

      Nem akarom részletezni miről is szól az egész, csak egy jellegzetes és napjaink súlyos társadalmi problémájáról – a korrupcióról - szeretnék egy pár gondolatot megjegyezni.

Nyilván igazat adnak nekem, ha azt mondom, hogy korrupció volt, van és ha nem teszünk valamit, sokáig lesz is társadalmunkban. Az emberiség, amióta világ a világ, szenved ezzel a “kórral” ami lényegében az ókortól napjainkig terjed mint a rák. Egyes társadalmi formációkban a történelem során mind más és más  korrupciós alanyokat lehet felfedezni mint például a nőket. Az ő testi és lelki szépségűk kihasználása  adott okot nem egy háborúnak, királyságok mentek tönkre, vezérek, kormányfők, komoly beosztású tisztviselők buktak meg (pl.volt IMF elnök ). Ismertek továbbá a keresztes háborúk, egyéb vallási konfliktusok is. De napjaink jellegzetes korrupciós alanya a pénz. Az árucsere után mint fizető eszköz (de van más funkciója is) megjelenésekor, lehet mondani, hogy a pénz a mai napig is a korrupció eszköze, a tárgy meg lehet bármi. Kicsit elkalandoztam de visszatérve a témához azt hiszem mindenki hallotta valamivel kapcsolatban a Penta Investments nevet. Erről a vállalatról tudni kell, hogy kb. 30  vállalat  van  nekik a portfólióban és kb. 25 000 ember alkalmaznak, tavaly előtt 50 millió EUR volt a tiszta hasznuk (forrás: SME 2012 március 3). Nem akarok nagyokat mondani és főleg nem fogom a pártjukat, de elgondolkozott e valaki azon, hogy netán becsületes, modern vállalati marketingmunka eredménye ez a haszon és addig míg az ellenkezője nincs bizonyítva, mindenféle kijelentés sértő es törvényellenes!

Lényeges előrejutás e kérdésben a Lucia Žitňanská miniszter asszony “reformjainak” köszönhető. Transzparens bíróságok és egyéb fontos intézkedések megadták az alapokat, hogy társadalmunkban radikálisan csökkenjen illetve megfékezve legyen a korrupció. Egyes pártok képviselői kijelentéseik alapján elmondható, hogy ez a folyamat a VÁLASZTÁSOK UTÁN SEM FOG MEGSZÜNNI.

Mit tehet az egyszerű ember, állampolgár, alkotmányos és egyéb törvények által előirt jogokkal (amiről persze semmit illetve nagyon keveset tud) a korrupció ellen? Elsősorban talán induljunk ki saját magunkból. El kell gondolkozni adtunk e valaha hálapénzt, kenőpénzt, stb. és miért ? Ismerjük-e jogainkat, mi a jogom mint vásárló, páciens, valamilyen szolgálatot nyújtó személlyel szemben (autószerelő, stb.). Tapasztalatom az, hogy ez a tudat az embereknél egy bizonyos kis állat testrésze alatt van sajnos és ez az amit mindenkinek a saját érdekében kellene változtatnia.

Választások - 2012 .

Tisztelt olvasó,barátok , ismerősök
egy kis hallgatás után megpróbálok ismét a régi lenni ,mert az élet nem áll meg,megy tovább.Megpróbálok véleményeket  nyilvánítani aktuális politikai,gazdasági és társadalmi problémákról.Nem vagyok sem politológus sem közgazdász,csak egy egyszerű választó polgár akinek van véleménye. Rendelkezem bizonyos tapasztalatokkal minek alapján próbálok véleményt nyilvánítani ,természetesen tényeket is közölni amik alapján mindenki kialakíthatja a nézetét gondolatát ,véleményt (ha akarja).
Pár nap  múlva ismét választunk parlamenti képviselőket.Hogy miért is ilyen hamar, az okokat mindenki tudja-szétesett a kormány koalíció stb.stb.A kormány valójában azóta csak “fűthet és világíthat”- idézem Ficó pártelnök úr híres mondását.Van gond éppen ezért nem irigylem az új kormányt ami majd kialakul a választási eredmények alapján.Illusztrációnak megemlíteném az adóhivatal,korházak,orvosok,nővérkék körül a fizetéseket,Gorilla ügy ,és a többi amivel sajnos meg fog kelleni kőkeményen küzdeni.Természeten úgy, hogy az elvárható intézkedések ne érintsék nagyon a már kivívott,törvényesen megítélt járadékokat,nyugdíjakat stb.Ezért is nagyon fontos hogy mindenki menjen választani,minden szavazatra szükség van.Mindenki természetesen szavazzon szíve ,meggyőződése szerint a lényeg ne maradjon üresen a boríték.
Tegnap részt vettem az MKP párkányi választási rendezvényén.Szerény véleményem szerint 1989-óta talán ez a legjobb  magyar párti választási program prezentációja.Szerintem egy átfogó ,praktikusan minden területre kitérő program (lásd http://www.mkp.sk) De hát mit ér a szépség ha nem veszik észre ,avagy hiába helyes a cél ha az eszköz rossz !  Ami a kultúrát illeti a fellépő előadók hozták a formájukat mint Wolf Kati és a  Ghymes együttes.Fábry Sándor volt a gyenge ,mintha csak az hallottam volna ,hogy ide jó ez is .Lehet hogy megviselte az RTL Klubból való távozás ,és az első forgatás a királyi televízióban.Mint ismeretes zűrös volt egy kicsit.
A rendezvény végén sikerült beszélnem Berényi József-el a párt elnökével .Fel tettem neki néhány kérdést mint például : a TASR –nek egy választási beszélgetésen kijelentette hogy Orbán Viktor a korát megelőző forradalmár ,a kérdésem az volt hogy vajon okos volt e ez a kijelentése a választások előtt,mikor praktikusan a világsajtó,szakaemberek,sok kormányfő elítéli a jelenlegi politikáját.Továbbá megkérdeztem, miért volt arra szükség hogy 2011 januárjában egy újságíró kérdésre kijelentette ,hogy beadta a kérvényt a magyar állampolgárságra (lásd a Hospodárske noviny cikkét). Megkérdeztem hogy, ha az Orbán úr 25 éve barátja,miért pont neki nem adná oda Magyarország az állampolgárságot ? Továbbá megkérdeztem hogy miért is állítja hogy a szlovák állampolgárságról szóló törvény rossz ,hiszen a szlovák intézményeknek  nincs módjukban megtudni, hogy ki is kapta meg a magyar állampolgárságot ?  Berényi pártelnök úrnak van e vagy nincs magyar állampolgársága az kizárólag az Ő személyes ügye,továbbra is a szlovák törvények értelmében szlovák állampolgár ( http://hnonline.sk/2-54840820-k00000_d-4d). A magánbeszélgetésre való tekintettel a válaszokat nem lenne tisztességes nyilvánosságra hozni.
Egyébként hasonló cikk jelent meg az Újszóban és a magyar HVG –ben is.Én igazán nem akarok senkit az ég világon megsérteni,befolyásolni de ha egyszer jó lesz a tőrvény ,akkor viszont egypár ember ha akar, ha nem de szint fog vallani,értik ugye ?
Hogy az MKP vezetése nagyon is komolyan veszi a  választási programját,  bizonyítja az a tény hogy intenzíven segítenek a komáromi hajógyár problémait megoldani- lásd Farkas Iván bejegyzéseit a Facebookon, címe : Megmenthető a Komáromi Hajógyár.
(folytatom)