Pénzért magyarok
A bel- és külpolitikai eseményekben gazdag hét érdekes híre volt, hogy a szlovákiai átlagbérek érezhetően, mintegy tízezer forintnyi különbséggel haladják meg a magyarországi átlagbért. A különbség persze relatív, hiszen a forint–euró árfolyam napjainkban meglehetősen ingadozik. Tény viszont, hogy immár négy éve Szlovákiában magasabb az egy főre eső nemzeti össztermék, mint Magyarországon.
Közismert az is, hogy ez jelentős mértékben a kommunista múlt öröksége, a Kádár-féle gulyáskommunizmus árát a nemzeti össztermék 90%-át elérő adósságráta kialakulásával kellett megfizetni.
Magyarország gazdasági helyzete most is súlyos, mozgástere nagyon behatárolt. Az egyensúly helyreállítása érdekében különadókat vet ki, és az áfát európai rekordszintre, 27%-ra emeli. Sok egyéb mellett a költségvetés másik problémája a magas kiadások. A tételeken belül milliárdokat tesz ki a határon túliak támogatása, közöttük a felvidéki magyarság segélyezése is.
Részünkről már korábban is bírálat tárgyát képezte, hogy egy gazdaságilag rosszabb kondícióban levő állam anyagi támogatásban részesít egy gazdaságilag jobb helyzetben levő államot. Azt is kritizáltuk már, hogy a dotációk elosztása sok esetben kívánnivalót hagy maga után. Sajnos ez a gyakorlat érdemben nem változott.
A magyarországi források elosztása mindig is konfliktusforrás volt. Intézmények vezetői között vitákat gerjeszt, és legújabban már az egyéni kifizetések is gondot okoznak. Az utalások késnek, az aktuális átváltási kurzus miatt értékük tíz százaléka elveszik. Ami talán legszomorúbb a kifizetések lefolyása, az azt intéző bankfiókok előtt a múlt héten tumultuózus jelenetek játszódtak le.
A bankok előtti sorok az érdeklődést mutatják. Mégis, vagy inkább ezért, helyesebb lenne a támogatásokat több méltósággal felvenni, legalább így kifejezve a hálát.
A probléma azonban mégis maga a támogatás ténye. Mint mindenfajta dotáció, a határon túliak anyagi támogatása is, alacsony hatékonyságú és felesleges. Azok többségét úgyis csak a leghangosabban kiabálók teszik zsebre, személyre szóló kiutalásoknál pedig az összegek mértéke elenyésző, a jogosult helyzetét alig javítja, miközben kiutalójára jelentős anyagi és adminisztratív terheket ró. Szomorú lenne, ha csupán 70 euró lenne az ára annak, hogy valaki magyar iskolába írassa gyermekét.
Mégis úgy vélem, talán a magyarországi döntéshozóknak kellene felmérniük, mennyit ér a pénzen megvett magyarságtudat.
Horbulák Zsolt (Újszo ,2011,okt.25)
Kérdésem: hol vannak olyankor ezek a “megsegítettek” mikor ilyenek (lásd >>> ittt) és ehhez hasonlók jelennek meg kis hazánkban Szlovákiában ??? Lehet akkor éppen nem magyarnak vallják magukat ? Ki tudja ?
Vannak helyzetek,szituációk mikor bizony “színt kell vallani,” lehet hogy ez nem megy mindenkinek ??? Vagy az a véleményük, hogy fő a nyugalom – és talán igazuk is van !!!
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára