A francia forradalom, mint tudjuk, „nagy” volt. Győzelem a feudalizmus fölött, a Bastille-börtön lerombolása stb, ahogy már az általánosban is tanítják nálunk és egész Európában. Érdemes megfigyelni azonban, hogy a franciák körében a forradalom megítélése az idők folyamán jelentősen megváltozott. A nagy nemzeti gloire unalomig való ismételgetése helyett megvizsgálták a tényeket, az eseményeket, távlati hatásukat, és ma már képesek kimondani, hogy az ő nagy forradalmuk bizony rengeteg pusztítást, kárt okozott a nemzetnek, a kultúrának, a gazdaságnak. Abszolút normális, és nem „nemzetárulás” a kritikai elemzés.
Ezt kellene tennünk nekünk is Trianon-ügyben, sőt még a mi nagy forradalmunkkal is. Elmondani, sőt iskolában is tanítani, hogy a gyönyörű 48-as forradalom és szabadságharc során milyen arrogáns felsőbbrendűséggel bánt a forradalmi magyar kormány a nemzetiségekkel. Nem honfitársnak, hanem gyarmatosított népségnek tekintették a rácokat, tótokat, oláhokat és akként is bántak velük, éppen úgy, mint velünk az osztrákok vagy még úgyabbul. El kell mondani, hogy volt számtalan hőse a forradalomnak, de hogy Kossuth hős lett volna? És mondjuk el, hogy nemcsak a nagyhatalmi ármány miatt lett „csonka” Magyarország, hanem saját hibáink, bűneink, ostobaságunk, egyezségre való képtelenségünk miatt is. Ne áhítattal merengjünk a dicső múlton, hanem szemléljük kritikusan, hogy ne kövessük el újra és újra, és újra ugyanazokat a hibákat. Mert ha így haladunk, bekövetkezhet az a helyzet, amikor már nem lesz módunk hibát sem elkövetni.
Szeretem anyámat. Szeretem a hazámat mély érzelemmel. Minden tiszteletem Eörsi Mátyásé, mégis az ész és érzelmek vitájában Bauer Tamás mellett állok. (forrás :http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=73233:vigyazo-szemetek-parizsra-vessetek-a-trianon-vitahoz&catid=65:az-olvasok-irasai&Itemid=101)
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára